Egy 1950-es évek végi vizsgálatban egyetemistákat kértek arra, hogy fejezzék be a következő mondatot: „Az idős emberek számára a szex…”. Hagyok pár másodpercet az Olvasónak végiggondolni, hogy a megkérdezettek helyében mit válaszolna. Mert ez egy fontos kérdés. Fontos, mert a népesség egyre idősebbé válik, minden eddiginél több ember fogja megérni a nyolcvanas és kilencvenes éveit. És azért is fontos, hogy mit gondolunk a szexualitás és idősödés viszonyáról, mert ez meghatározza a szexuális viselkedésünket, és számos kutatás támasztja alá, hogy azok az idős emberek, akik az évek múlásával sem hagynak fel a szexuális tevékenységgel, egy olyan jelentős erőforrás birtokába jutnak, mely jótékonyan járul hozzá a testi és lelki jóllétük növeléséhez.
És akkor vissza a vizsgálathoz. Csaknem minden válaszadó véleménye szerint az érintett korosztály számára a szex „elhanyagolható” vagy „lényegtelen”. Ez szomorú, de nem meglepő. A válaszok hátterében az „aszexuális időskor” sztereotípiája áll, mely a szexualitás és az időskor összeférhetetlenségét hirdeti. A nyugati társadalmakban az öregség megítélése többnyire orvosi szempontok alapján történik. Ez a megközelítés párhuzamot von az idősebb korosztály képviselői és a test belső változása, a különböző megbetegedések közé, és orvosi problémaként tekint az idős emberekre. Az időskor ilyen módon történő értelmezésének következménye, hogy a közvélemény is magától értetődőnek tekinti, hogy az idősödés a hanyatlás negatív folyamata. Természetesen a testnek nem csak a belső, hanem a külső állapota is meghatározó. Vizuális ingerekkel túltelített korszakban élünk, amikor mindenki a test megszállottja, így a külső megjelenés minden eddiginél nagyobb jelentőségűvé vált. Általános társadalmi elvárás a test egész életen át tartó karbantartása és szépítgetése; soha nincs túl késő a változtatáshoz, és soha nincs túl korán ennek elkezdéséhez.
Az időskorhoz kapcsolódó aszexuális jelző megjelenésének egyik oka tehát a test külső és belső állapota. A belső azért, mert egyrészt a szexualitásra úgy tekintünk, mint az egészségesek tevékenységére, így a korral egyre nagyobb valószínűséggel megjelenő betegségek miatt az idős emberek ebből kizárásra kerülnek, másrészt azért, mert az utódnemzés – mely a szexuális együttlét biológiai szempontja – a korosztály képviselőinek életében már nem játszik szerepet. A külső állapota pedig azért, mert az ember szexuális lényként való definiálása leginkább a fizikai megjelenéstől függ, és a fogyasztói kultúra a szexi testet a fiatalsághoz kapcsolja. Ez a megközelítés a nyugati társadalmak életkor alapú diszkriminációját (ageizmus) tükrözi, mely a koruk alapján ítéli meg sztereotip módon az idősebb korosztály tagjait.
Az idősökről kialakult képhez szorosan kapcsolódnak a mellőzés és a függőség kérdései is. Azzal a folyamattal, hogy a társadalom a növekvő nyugdíjkorhatár ellenére egyre inkább kizárja az idősebb korosztályt a munkaerőpiacról, hosszútávon az érintettek anyagi függőségét okozhatja. A függőségből adódóan az önellátás képessége is megkérdőjeleződhet, ami oda vezet, hogy az idős emberről kialakul egy nem kompetens felnőtt képe. A fizikai és mentális hanyatlás, valamint a függőség szintéziséből létrejön az „öregkor, mint második gyerekkor”-nak a képzete, ami az aszexuális jelző megjelenésének a másik oka, mivel a szexualitást a nyugati társadalmak felnőtt tevékenységnek tekintik.
Az idősként megélhető évek számának növekedéséből adódóan, az orvostudomány fejlődésének eredményeképpen piacra kerülő Viagra, valamint az öregedés folyamatához való hozzáállásban bekövetkező változások hatására, módosulóban van az időskori szexualitással szembeni hozzáállás. A médiában egyértelműen megfigyelhető ez a változás. A TV műsorok 50-60-70 éves sztárokat mutatnak, akik „gyönyörűek”, „nem látszik rajtuk a koruk”, aktívan sportolnak és fiatal barátjuk, illetve barátnőjük van. Azok a kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy megszabadítsák az idősebb korosztály tagjait az aszexuális jelzőtől, valójában egy új sztereotípiát, a „szexi idős” sztereotípiáját hozták létre, melyet több hiedelem is táplál.
1. A szexualitás alapvető fontosságú az egészséges öregedéshez
A modern társadalmakban nagyon erős az asszociáció a jó szex és a jó egészség között. Az új megközelítés felkínálja a jó szex és az egészséges öregedés közötti kapcsolatot. Ehhez azonban nem szabad felhagyni a szex gyakorlásával, mivel ha a szexuális energia levezetése akadályozott, az nem vész el csak átalakul, más területeken jelenik meg. Vagyis megbetegedéseket okoz. A „use it or lose it” képviselői is azon az állásponton vannak, hogy a test kihasználatlansága a betegségek kialakulásának forrása.
Ez a hiedelem a szexualitás szükségességét hirdeti az öregedési folyamatban. Szexuális életet élni olyan tevékenység, amelyet nem csak mindenki csinálni akar, hanem csinálnia is kellene. Nincs más választási lehetőség az egészség, szépség és fiatalság megőrzésének érdekében, ami különösen a nőket helyezi nagy nyomás alá.
2. A szexuális tevékenység ideálját az „aktus” testesíti meg
A közösülés privilégiuma egy olyan hiedelem, amely átjárja az időskor és szexualitás kapcsolatát. A szexuális viselkedés minden más megjelenési formája csak ennek helyettesítője lehet abban az esetben, ha az idős ember valamilyen okból kifolyóan nem tud részt venni „rendes együttlétben”. A kutatásokban a szexuális együttlétre vonatkozó kérdések valójában szintén erre szeretnék tudni a választ. Az, hogy az idősebb korosztály képviselői nem tesznek egyenlőségjelet a szexuális együttlét és behatolás közé, arról ritkán esik szó.
3. Az idősödés szexuális diszfunkciókat okoz, és a „normális” működéshez orvosi beavatkozás szükséges
Az időskori szexualitással kapcsolatos összefoglalók rendszerint azzal az üzenettel kezdődnek, hogy a szexualitás kulcsfontosságú tényező az idős emberek életminősége szempontjából, majd annak részletezésével folytatódnak, hogy milyen módon hat negatívan az öregedés a szexuális tevékenységre. Ez egyrészt azokat a férfi és női szexuális zavarokat és egészségügyi problémákat jelenti, melyek az idősebb generáció tagjait nagyobb valószínűséggel érintik (például a szív-és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, daganatos elváltozások), másrészt azokra a pszichológiai hatásokra vonatkozik, melyek annak eredményeként jönnek létre – főleg nők esetében – ahogy attraktivitás, szexuális vonzerő szempontjából a társadalom észleli őket. A szexualitás csökkenését idősebb korban nem lehet egyértelműen az évek számának tulajdonítani, ez sok esetben inkább azoknak az akadályoknak köszönhető, melyek bekövetkezési valószínűsége a kor előre haladtával nő.
4. A szexuális kívánatosság kritériuma minden korban, a szépség fiatalkori normáihoz való igazodás (különösen nőknél)
Ellenállni az idő hatásának, döntő jelentőségű eleme a szexi idős sztereotípiájának, így főként a nők – de egyre inkább a férfiak is – sok energiát, időt és pénzt fordítanak a testük ápolására, karbantartására, hogy a fiatalság látszatát megőrizzék. Ezek a nők azért tűnnek gyönyörűnek, mert nem a koruknak megfelelően néznek ki. A társadalom nem teszi lehetővé, hogy elképzeljünk egy gyönyörű öreg nőt … aki öreg.
A szexi idős sztereotípiája elsőre nagyon jól hangzik, de mivel a szexualitás társadalmi-kulturális asszociációi a fiatalsághoz kapcsolódnak, szexi idősként vonzónak maradni nem választási lehetőség, hanem sokkal inkább kötelesség, így ez az elképzelés a szexualitás és az időskor összeférhetetlenségét nem gyengíti, hanem tovább erősíti.
Kapcsolódó ajánlott irodalom
Karpf, A. (2014). Hogyan szeressük az életkorunkat? Budapest: HVG Kiadó Zrt.
Westendorp, R. (2016). Öregség öregedés nélkül – Hosszú élet és vitalitás. Budapest: Libri Könyvkiadó Kft.
A blog bejegyzésekben felhasznált irodalmak jegyzéke itt olvasható.